Deutsch - German

Jean-Dominique Bauby, der Chefredakteur der französischen Elle, ist 43 Jahre alt, als er 1995 ohne jegliche Vorwarnung einen Gehirnschlag erleidet. Fortan ist sein gesamter Körper gelähmt. Er kann nicht mehr sprechen. Seine einzige Möglichkeit zur Kommunikation ist das linke Auge, das er noch kontrollieren kann. Mittels Lidschlag beginnt Bauby seine Memoiren zu diktieren und eloquent davon zu berichten, wie es ist, ein Mann zu sein, der in seinem Körper gefangen ist - und entdeckt, dass er nun viel freier ist als zuvor.

Magyar - Hungarian

Jean-Dominique Bauby a francia Elle magazin főszerkesztője volt. Negyvenhárom éves korában, 1995 decemberében agyvérzést kapott, és kómába esett. Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult. Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Helyzete ellenére Jean-Do megőrizte humorérzékét, szexualitását, az élet szeretetét. Mindez arra ösztönözte, hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze érzéseit és gondolatait, a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről, az emberi fantázia szárnyalásáról.

Italiano - Italian

Jean-Dominique Bauby si risveglia dopo un lungo coma in un letto d'ospedale. È il caporedattore di 'Elle' e ha accusato un malore mentre era in auto con uno dei figli. Jean-Do scopre ora un'atroce verità: il suo cervello non ha più alcun collegamento con il sistema nervoso centrale. Il giornalista è totalmente paralizzato e ha perso l'uso della parola oltre a quello dell'occhio destro. Gli resta solo il sinistro per poter lentamente riprendere contatto con il mondo. Dinanzi a domande precise (ivi compresa la scelta delle lettere dell'alfabeto ordinate secondo un'apposita sequenza) potrà dire "sì" battendo una volta le ciglia oppure "no" battendole due volte. Con questo metodo riuscirà a dettare un libro che uscirà in Francia nel 1997 con il titolo che ora ha il film.

Français - French

Le 8 décembre 1995, un accident vasculaire brutal a plongé Jean-Dominique Bauby, journaliste et père de deux enfants, dans un coma profond. Quand il en sortit, toutes ses fonctions motrices étaient détériorées. Atteint de ce que la médecine appelle le "locked-in syndrome", il ne pouvait plus bouger, parler ni même respirer sans assistance. Dans ce corps inerte, seul un œil bouge. Cet œil, devient son lien avec le monde, avec les autres, avec la vie. Il cligne une fois pour dire "oui", deux fois pour dire "non". Avec son œil, il arrête l'attention de son visiteur sur les lettres de l'alphabet qu'on lui dicte et forme des mots, des phrases, des pages entières... Avec son œil, il écrit ce livre, "Le Scaphandre et le Papillon", dont chaque matin pendant des semaines, il a mémorisé les phrases avant de les dicter...

Türkçe - Turkish

Julian Schnabel’e Cannes Festivali’nde En İyi Yönetmen Ödülü’nü getiren “Dalgıç ve Kelebek”, gerçek bir yaşam hikâyesinden yola çıkarak yazılan bir kitaptan uyarlandı. Geçirdiği beyin kanaması nedeniyle 43 yaşında sol gözünün görme yetisi hariç bütün bedensel fonksiyonlarını yitiren Jean-Dominique Bauby hayatı zihninde yaşamaya başlar ve dış dünyayla bağını sol gözü aracılığıyla kurar.

Português - Portuguese

Jean-Dominique Bauby tem 43 anos, é editor-chefe da revista Elle e um apaixonado pela vida. Mas, subitamente, tem um AVC. Vinte dias depois, ele acorda numa cama de hospital sem ter noção do que lhe aconteceu. Ainda está lúcido, mas sofre de uma rara paralisia: o único movimento que lhe resta no corpo é o do olho esquerdo. Bauby aprende então a comunicar e a lidar com os seus sentimentos, desencanto e frustração. Cria um mundo próprio, contando com aquilo que não está paralisado: a sua imaginação e a sua memória.

Como será estar preso no seu próprio corpo?

Pусский - Russian

Жан-Доминик Боби, редактор журнала Elle France, в 1995 году в возрасте 43 лет перенес инсульт, в результате которого он был полностью парализован. Подмигивая оставшимся не парализованным левым глазом, когда сидящий рядом человек называл нужную букву, Жан-Доминик рассказал все о своем внутреннем мире, начиная с психологической пытки из-за того, что ты заперт внутри собственного тела, и заканчивая воображаемыми историями о мирах, которые он посещал лишь в своих мечтах.

Español - Spanish

Jean-Dominique Bauby, editor de la revista Elle en Francia, sufrió en 1995, a la edad de 43 años, un derrame cerebral que paralizó todo su cuerpo a excepción del ojo izquierdo. Utilizando ese ojo para sacar a la luz sus memorias, Bauby describió elocuentemente los aspectos de su mundo interior, desde el tormento psicológico de estar atrapado dentro de su cuerpo a sus historias imaginadas de tierras que sólo había visitado en su mente.

Český - Czech

Jedno mrknutí znamená ano, dvojí mrknutí ne - tenhle jediný způsob komunikace zbyl Jean-Dominiquesovi Baubymu, šéfredaktorovi časopisu Elle a otci dvou dětí, poté co byl stižen mozkovou mrtvicí, kvůli níž ochrnul na celé tělo. S výjimkou jednoho očního víčka. Pomocí dvou specialistů a lidí z jeho blízkého okolí se učí opět integrovat do společnosti a rozhodne se prostřednictvím ojedinělé komunikační metody nadiktovat román.Tento film je založen na skutečných událostech a byl natočen podle stejnojmenného bestselleru Jean-Dominiqua Bauby. Rovněž byl soutěžním snímkem na filmovém festivalu v Cannes 2007 a Julian Schnabel získal cenu za nejlepší režii.

Jedno mrknutí znamená ano, dvojí mrknutí ne

Polski - Polish

Prawdziwa historia redaktora francuskiego czasopisma "Elle", Jean-Dominique'a Bauby, który w wieku 43 lat zostaje sparaliżowany w wyniku udaru. Paraliż obejmuje całe jego ciało z wyjątkiem lewego oka. Mogąc posługiwać się jedynie okiem do komunikowania się z bliskimi, Bauby próbuje odtworzyć wspomnienia i opisać wszystkie aspekty swojego wewnętrznego świata - poczynając od psychicznego udręczenia spowodowanego uwięzieniem we własnym ciele, po wyimaginowane opowieści ze światów, które odwiedził w swoim umyśle.

ελληνικά - Greek

Η πραγματική ιστορία του Ζαν - Ντομινίκ Μπομπί, αρχισυντάκτη του γαλλικού Εlle. Ένα εγκεφαλικό τον αφήνει παράλυτο σε όλο του το σώμα. Το μόνο που μπορεί να κινήσει είναι το αριστερό του μάτι. Αυτός είναι ο μόνος τρόπος επικοινωνίας που του έχει απομείνει και το τελευταίο του παράθυρο στον κόσμο. Παγιδευμένος σε ένα σώμα που ακούει, καταλαβαίνει, νοιώθει, θυμάται αλλά δεν μπορεί να μιλήσει, ο Ντομινίκ αποφασίζει να πει τη ιστορία του σε ένα μυθιστόρημα. Με τη βοήθεια της λογο-θεραπεύτριας του, που του μαθαίνει ένα σύστημα υπαγόρευσης ανοιγοκλείνοντας το μάτι του όταν του προφέρεται το σωστό γράμμα, απομνημονεύει και μετά υπαγορεύει το βιβλίο. Έτσι ξεκινάει τον απολογισμό της ζωής του ενώ παράλληλα βρίσκει έναν τρόπο να αντιμετωπίσει τον πόνο του.

Άσε τη φαντασία σου να σε απελευθερώσει.